Húsz év háború után a Földön már nem maradt semleges ország a két pólusra oszlott világban. Ez az állapot már tarthatatlan volt. Hiába a sok tűzszünet, tárgyalás, valami mindig történt, amiért újra és újra indult ez a sok pusztulással, öldökléssel járó háború. És ekkor, az egyik béketárgyalás után jött a jó hír: a felek megegyeztek. Végre béke lesz! Az elején mindenki azt hitte, hogy ez is csak egy átmeneti állapot lesz, mint a többi, de nem — most már tényleg nem. A két pólus megegyezett, hogy kettéosztják a Földet. Ám nem úgy, ahogy az olvasók gondolnák, hogy határokat jelölnek ki, vagy hogy valós falakat építenek a két megaország közé, hanem hogy a Földet a szó szoros értelmében kettévágják. Mint egy almát! Itt most már az olvasó is látja, hogy ez teljesen képtelen feladat, és így látta a Földön sok józanul gondolkodó ember is. A tudományos világban kitört a felháborodás. Hogy képzelték ezt el?! Hát úgy, hogy a földkéregbe, a tengerfenékbe, körkörösen az Egyenlítőnél, jó m...
Vrencian Zoltán - írások
"Vakmerőség és bátorság között nagy különbség van." - Az oroszlán