Világvége történet: A kettévágott alma (Win–Win)

Húsz év háború után a Földön már nem maradt semleges ország a két pólusra oszlott világban. Ez az állapot már tarthatatlan volt. Hiába a sok tűzszünet, tárgyalás, valami mindig történt, amiért újra és újra indult ez a sok pusztulással, öldökléssel járó háború.

És ekkor, az egyik béketárgyalás után jött a jó hír: a felek megegyeztek. Végre béke lesz!

Az elején mindenki azt hitte, hogy ez is csak egy átmeneti állapot lesz, mint a többi, de nem — most már tényleg nem.

A két pólus megegyezett, hogy kettéosztják a Földet. Ám nem úgy, ahogy az olvasók gondolnák, hogy határokat jelölnek ki, vagy hogy valós falakat építenek a két megaország közé, hanem hogy a Földet a szó szoros értelmében kettévágják. Mint egy almát!

Itt most már az olvasó is látja, hogy ez teljesen képtelen feladat, és így látta a Földön sok józanul gondolkodó ember is.

A tudományos világban kitört a felháborodás. Hogy képzelték ezt el?! Hát úgy, hogy a földkéregbe, a tengerfenékbe, körkörösen az Egyenlítőnél, jó mélyen beásnak bombákat — atombombákat —, majd egy időben felrobbantják azokat. A Föld kettészakad, atmoszférájával együtt, és két darabja eltávolodik egymástól. Így két Földünk lesz, távol egymástól. Nem törhet ki háború többé a két földrész között. Majd idővel kereskedelmi kapcsolat is kialakulhat közöttük — űrhajójáratokkal.

Csak egy dolgot kell még megoldani.

Mivel a háború nem egyenletesen osztotta meg a lakosságot az Egyenlítőtől délre és északra, ezért költöztetni kell őket, miközben a bombákat beépítik a Föld kérgébe.

Ezt a képtelenséget nem lehetett szó nélkül hagyni. A tudós világ — és nem csak az — tüntetéseket szervezett, mindenáron próbálta meggyőzni a hadakozó feleket, hogy hülyeségre készülnek. Akár az egész Földet is elpusztíthatják ezzel a folyamattal. Ha a bombák nem is végeznének az emberekkel, a cunamik, a sugárzás igen. És ha a Föld tényleg ketté is válna, ott van a vasmag: ha kettéosztódna a Föld, a tengerek és az óceánok vize kontaktusba lépne vele. A víz ilyenkor nemhogy kioltja a vasmagot, hanem robban. Mellesleg a Föld forgása már nem eredményezne elektromágneses védelmet, ami megvédi a bolygót a Nap gyilkos sugárzásától. És ezt a végtelenségig lehetne folytatni.

Érdekes módon a két békét kötni vágyó fél most kitartóan egyetértett a terv kivitelezhetőségében. Mivel már a katonaság vezette mindkét oldalt, nem volt könnyű leverni az úgynevezett tudós (vagy ahogy ők nevezték: „tudákos”) világot.

Megkezdődtek a letartóztatások. A diplomás tudósokat azért tartóztatták le, mert a béke ellen harcoltak — és ki tenne ilyet, ugye? Aki pedig nem volt tudós, és ellenkezett, lázított, azt azért, mert nem rendelkezik diplomával ahhoz, hogy egy ilyen témához érdemben hozzászólhasson.

Így került ennek a történetnek a narrátora is börtönbe. Várta a sebtében rászabott halálbüntetését, de azt valamiért senkin nem hajtották végre. Pedig lehet, hogy jobban jártak volna.

A kivégzéssel vártak a Föld kettéosztásáig, azzal a megfontolással, hogy lássa ő és bajtársai is: „Látod, minden jól sikerült. Megérte ezért meghalni?” Vagy pedig fordítva: „Igazad volt, de meg kellett volna tanulnod, hogy a rendszerrel nem ellenkezel.” Ki tudja? A háborúkban mindenkinek elszáll az agya.

Érdekes módon a zugolódást rövid időn belül sikerült elcsendesíteni, hála a sok bebörtönzésnek — és a kettévágott almának.

Tudniillik már körülbelül tíz éve a tankönyvekben, félig-meddig tudományos műsorokban, rajzfilmekben, szórakoztató műsorokban gyakran — sokszor észrevétlenül — mutogattak egy félbevágott almát. Ez az alma úgy volt elvágva, mint ahogy a Földet tervezték elvágni: az északi részén volt a szára, a délin pedig a csészelevele.

Valamiért elterjedt — bár látszólag senki nem hitt benne komolyan —, hogy a Föld felépítése is ilyen, mint az almáé. Nincs vasmag benne. Kettévágjuk, és kész.

A két katonaság is ezzel a képpel nyomta a békepropagandát. Ezért történhetett meg, hogy a „tudakosok” érvei nem is találtak igazán meghallgatásra a Föld túlnyomó többségében.

Hogy ki jött eredetileg ezzel az ötlettel, nem tudni. Pontosan úgy, mint ahogy elterjedt, és sokan hisznek benne, hogy az emberi agy csak nyolcvan százalékban van használva, és ha teljes kapacitásában használnánk, emberfeletti csodákra lennénk képesek.

Most pedig, ha bárki rákérdezett a neten — keresőknél, AI chateknél —, a válasz az volt, hogy igenis, a Föld is ilyen, tehát kettéválasztása lehetséges.

A háborús felek most nagyon hatékonyan dolgoztak. Hihetetlenül összetartó munkával (miért nem a közös békéért dolgoztak így, úgy, hogy a Földet ne bántsák?) költöztették a lakosságot, fúrták a lyukakat, és rakták a nagy hatáserejű robbanóanyagokat a földkéregbe. A szerződés értelmében minden robbanószert felhasználtak, amit addig gyártottak, és amit még gyártani tudtak.

És ekkor elkövetkezett a nagy nap. A sok munka után, nagy kürtöléssel, élő közvetítésekkel, ünnepi hangulattal (a tudakosok rémült figyelése mellett) megindult a visszaszámlálás a nagy, összehangolt, egyidejű robbanásra.

És az történt, amit a „tudákosok” sejtettek.

A Föld nem vált két részre.

De történt valami más.

A robbanás után rengeteg földrengés rázta meg a bolygót, romba döntve számos, addig a háború által megkímélt várost. És jöttek a cunamik is, elsöpörve partokat településekkel együtt.

Füst, porfelhő és sugárzás lepte el a világot, szélsőségesen megváltozott az éghajlat. Nem telt el egy hét, és az emberiség fele már kipusztult.

A Föld tengelye elferdült. Az északi és déli sarkok majdnem az Egyenlítőnél voltak. A bolygó furcsán forgott: a volt déli sarktól a volt északi sarkig. Egy nap alatt egy egyenlítőn élő lakos a Napot már csak három órán keresztül látta, a tizenkettő helyett — és mindezt dermesztő hidegben. Ezt már nem lehetett túlélni.

Narrátorunk is élt még annyit, hogy néhány bajtársával együtt észrevegye: valami még nincs rendben.

Mintha a Föld is elhagyta volna a pályáját. Nem lehetett tudni, hogy most pontosan a Nap felé tart-e spirális alakzatban, vagy pedig visszatarthatatlanul távolodik tőle.

Egy dolog biztos: vagy a Nap pusztítja el a Földet, vagy pedig a kozmosz dermesztő hidege.

Win–win.