A szavazófülkében kinyitja a szavazólapot, és látja, hogy csak egyetlen név szerepel rajta, egy téglalapban, akire szavazhat. Elkacagja magát, és el is hagyja a fülkét:
– Ne tessék haragudni, szerintem ezt a szavazólapot hibásan nyomtatták ki. Csak egy név szerepel rajta.
– Nem. Nem hibás. Ez így van rendben.
– Hogy-hogy?! – kérdezi meglepetten. – Én úgy tudtam, hogy hét jelölt kellene, hogy legyen.
– Mikor nézett, olvasott utoljára híreket? – kérdeznek vissza.
– Hm... Úgy két hete körülbelül.
Felnevetnek:
– Azóta sok minden történt. Túl sok minden…
– Mi történhetett két hét alatt? Mi lett a többi hat jelölttel?
– Hát… – válaszolnak habozva – kettőt letartóztattak korrupcióért, egyet megmérgeztek, egy kiszökött az emeletről, egyet pedig valami motorbiciklisek gépfegyverekkel nyírtak ki.
Gondolkozik, majd kérdez:
– S a hatodik? Ez eddig csak öt.
– Ja, igen. Az egyiknek éjjel álmában elvágta a felesége a torkát.
Jól van. Visszamegy a fülkébe – még soha nem hagyott ki szavazatot, és érvénytelen szavazatot sem adott le eddig – és rárakja a pecsétet a téglalap közepébe.
Reggelre kész a szavazatszámlálás: alacsony a részvétel: csak egyetlen egy érvényes szavazat! És az csak az övé lehet!
A jelölt a leadott érvényes szavazatok száz százalékával nyert. Es most beszédet mond:
„Száz százalékkal nyertem! A Nép döntött, és a döntésével nem lehet szembemenni. A Nép akarata az szent, és engedelmeskednem kell neki.
Ahogy egy hét múlva beiktatnak, munkához is látok.
Egy: Az internetet megadóztatom, és erősen korlátozom. Fiataljainkból az internet tudattalanokat nevelt, és a felnőtteket agymossa. A Nép akarata az, hogy csak minőségi internettartalomhoz férhessünk hozzá. Nem akarjuk, hogy korrupt elméjű állampolgáraink legyenek.
Kettő: Aki a Nép ellen van, az hazaáruló. Bevezetem a halálbüntetést, mert a hazaárulásért nem járhat más, csak halál! A kormányt egy teljes összefogású pártrendszer vezeti majd. Aki ellenáll ennek – azaz ellenzék akar lenni – az a Nép akarata ellen van. S az hazaáruló!
Három: Az alkotmányt azt módosítsuk úgy, hogy a Nép akaratát tükrözze.
A Nép a legfelső bíró! Legyen meg a Nép akarata!”
Nézi lerökönyödve a beszédet – persze arról semmi szó, hogy csak egy érvényes szavazaton függött az egész –, és rájön, hogy ő nem erre szavazott.
Ő egy elnökre szavazott. Egy elnöknek meg kellene, hogy legyen egy jól meghatározott munkaköri hatásköre. Határokkal. Korlátokkal. Egy elnök tulajdonképpen egy állami alkalmazott. Több felelősségge van, de a lényeg ugyanaz.
Ha a szavazatával most nem élnének túl, akkor nem is lenne olyan nagy a baj, mert a határok be vannak tartva. Akkor nem csúsznának el ennyire a dolgok, akkor sem, ha például egy szellemileg sérültre szavaz is.
Ez így már nem lesz jó.
Pakolt, és emigrált.