A Szahara közepén egy meztelen férfi a dűnék között. Egy kisebb katonai helikopter köröz fölötte, míg a férfi, árnyékot vetve a jobb tenyerével a szemének, figyeli azt, ahogy leszáll, úgy hatvan méterre tőle.
Két katona, teljes felszerelésben, kiszáll a leállított helikopterből, és lehasal alája a sínek közé, az árnyékban, a férfit figyelve. A katonák fejkamerákkal vannak ellátva.
A férfi egy darabig figyeli őket, majd elveszi a tenyerét a szemétől, és mozdulatlanul, teljesen nyugodtan álldogál tovább.
ELSŐ KATONA: Mi van ezzel? Miért nem szalad felénk?
MÁSODIK KATONA: Biztos azt hiszi, délibábot lát, ebben a hőségben.
ELSŐ KATONA: Eddig teljesen összeéghetett. Mielőtt odamennénk hozzá, azonosítsuk be. Megkérdezem a központtól. (Majd rádión keresztül) Be tudod azonosítani ezt a férfit ott a dűnék között? Bekapcsoltuk a kamerákat.
(Egy női hang a rádión keresztül)
NŐI HANG: Egy perc… Olyan negyven százalékban, ahogy innen látni lehet, annak a terrorista csoportnak a tagja, amelyiknek a nevét nem ejtjük ki.
MÁSODIK KATONA: MI?! Azok az embertelen szemétládák! Hagyjuk itt meghalni. Húzzunk el a picsába innen.
ELSŐ KATONA: Az ilyenek nem érdemelnek meg ilyen halált. Szétlövöm a tökeit, és csak azután hagyjuk itt.
(Az első katona veszi a távcsöves puskát és céloz.)
MÁSODIK KATONA: (kezét ráteszi az első katona puskájára, hogy az ne tudjon célozni, majd lőni) Várj! (Majd a rádióba) Ez teljesen biztos?
NŐI HANG: Mondtam, hogy negyven százalék. Az nem teljesen biztos.
ELSŐ KATONA: (Egy kis gondolkozás után) Igazad van. Mit is keresne itt egy terrorista? Az is meglehet… Hm. Lehet, hogy elkapták az egyik beépített emberünket, és büntetésből kihozták ide megrohadni? (Majd a rádióba) Meg tudod mondani, hogy egy beépített emberünk-e ez?
NŐI HANG: Az még legalább négy óra. Engedélyt kell kérjek hozzá.
MÁSODIK KATONA: Addig én itt nem várok. Nem lehet bírni ezt a hőséget és homokot.
NŐI HANG: Mióta felszálltatok, történt valami a hadnaggyal.
A KÉT KATONA: Micsoda?
NŐI HANG: A könyvelőnőnk azt mondta, hogy a hadnagy olyan, mint egy nagy darab büdös és friss tehénfos. Ezt direkt neki a szemébe! (Kacag. A katonák meglepődve hallgatnak.)
ELSŐ KATONA: Ahogy a hadnagyot ismerem, ezt biztos nem hagyta megtorlatlanul.
NŐI HANG: (kacagva) Dehogynem hagyta. Mikor kérdőre vonta a könyvelőnőt, az azt mondta, hogy nem is mondott rosszat, sőt. (kacag)
(A két katona tanácstalanul hallgat.)
NŐI HANG: Azt mondta, hogy a férfi olyan kell legyen, mint a friss és büdös, nagy tehénfos, mert akkor vonzza a legtöbb legyet. Ha már nem olyan nagy, friss vagy büdös, akkor már kevesebb legyet vonz be, vagy egyet sem… (most már mind hahotáznak) Tudjátok, a hadnagy az nagy nőcsábász, és nem csak azt tudja.
KATONÁK: Igen-igen. Tudjuk.
(Még egy darabig hahotáznak, majd elcsendesednek.)
ELSŐ KATONA: Mit csinálunk ezzel a Dávid-szoborral? Szerintem már nincs mit tenni. Menjünk oda hozzá, kérdezzük meg tőle, hogy mi a helyzet.
MÁSODIK KATONA: S ha egy beépített emberünk az, és büntetésből tették ide, csapdának? Meglehet, hogy körbeaknázták a területet, annak az esetére, ha valaki meg akarná menteni.
ELSŐ KATONA: Ne hülyéskedj. Senki nem hülye, hogy aknákat rakna ezekre a dűnékre. Ettől a finom homoktól egykettőre eltemetődnének. Csak pazarlás lenne az egész.
MÁSODIK KATONA: Igaz. Gyere, menjünk hozzá. Viszek egy lepedőt neki. A hőséget sem, és őt sem bírom már nézni tovább.
NŐI HANG: Na ne! Akartam látni. Nem néz ki rosszul… Mindenesetre ne kapcsoljátok ki a kamerát. Én is akarom látni, hallani, hogy mit mond.
(A katonák kiszállnak a helikopter alól, kivesznek a helikopterből egy lepedőt, majd odamennek a férfihoz.)
ELSŐ KATONA: Helló.
FÉRFI: Helló.
ELSŐ KATONA: Jól van?
FÉRFI: Nem. Egyáltalán nem. Borzalmasan éget a nap, és a finom homok is telerakta minden nyílásomat. Tele a szám, szemem, fülem.
MÁSODIK KATONA: Ahhoz képest egész nyugodtan álldogál itt.
FÉRFI: Nincs egyebet, mit tegyek. Inkább nyugodtan álldogálok itt, minthogy szélmalmok ellen harcoljak.
ELSŐ KATONA: Hogy kerül ide?
FÉRFI: Taxival.
A KATONÁK ÉS A NŐI HANG: Taxival?! Maga most hülyéskedik itt velünk.
FÉRFI: Nem hülyéskedek. Itt aprópénzért a Holdra is felvinnék az embert, ha lenne űrhajójuk.
ELSŐ KATONA: S a ruhái?
FÉRFI: A taxisofőr visszavitte a szállodámba.
ELSŐ KATONA: A taxisofőr maga után jön?
FÉRFI: (egy pillanatnyi gondolkozás után) Nem. Nem beszéltem vele erről.
MÁSODIK KATONA: Maga meghalni jött ide?
FÉRFI: Nem. Valamiért biztos voltam benne, hogy nem fogok itt meghalni.
MÁSODIK KATONA: Gondolta, mi visszük el? Mi nem vagyunk taxisok.
FÉRFI: Tudom. Csak tudtam, hogy nem fogok itt meghalni.
ELSŐ KATONA: Itt ez a lepedő. Tekerje magára. Nem bírom így látni.
(Átadja a lepedőt. A férfi tekergeti magára.)
FÉRFI: Köszönöm. Van egy kérdésem. Maguk az előbb rajtam nevettek ott a helikopternél?
MÁSODIK KATONA: Nem. A hadnagyot nevettük.
FÉRFI: A hadnagyot?
MÁSODIK KATONA: Igen. (Nevetni kezd) Valaki azt mondta rá, hogy ő olyan, mint egy nagy, friss, büdös tehénfos.
FÉRFI: (nevet, de látszik, hogy nem érti) Azt nevetem, ahogy maga nevet. Mi ebben a szórakoztató?
NŐI HANG: Tudja, az a férfi a jobb, amelyik a több legyet – azaz nőt, és nemcsak – bevonzza. Ha nagy, friss és büdös, akkor többet. Ha már száraz, szaga sincs, akkor keveset, vagy egyet sem. Ha odatéved valamelyik légy is, hamar továbbvándorol egy másik szarhoz.
(Mind nevetnek. Egy idő után elhallgatnak.)
FÉRFI: Száraz tehénfos… Ez érdekes. (Majd hirtelen hisztérikus nevetésben tör ki.) Nem hiszem el! Ez nem lehet igaz! (Hisztérikusan nevet)
(Most a katonák nevetnek azon, ahogy ez a férfi nevet, de nem értik a helyzetet.)
ELSŐ KATONA: Mondja meg már, mit nevet úgy? A hadnagyot?
FÉRFI: Nem. (Tovább nevet) Tudják, miért vagyok itt?
MIND: Nem. Pont arra vagyunk kíváncsiak.
FÉRFI: Összevesztem a csajommal, és azt mondtam neki, hogy inkább kiülök a sivatag közepébe, és elszáradok, mint hogy vele üljek.
(A nő kényszeresen felnevet a rádión.)