Egy lerobbant autó az út szélén. Egy nő integet. Megáll egy autó, és kiszáll belőle egy férfi. A nőhöz megy.
NŐ: Jaj, de jó, hogy végre megáll valaki!
FÉRFI: Jó napot! Miben segíthetek?
NŐ: Már majdnem két napja vagyok itt. A legközelebbi város úgy négy óra autóval. Nincs vizem sem. Tudna adni egy kis vizet, kérem?
FÉRFI: Meglátjuk.
NŐ: Meglátjuk?
FÉRFI: Igen. Meglátjuk. Maga nagyon szép.
NŐ: (Meglepődve, defenzíven) Köszönöm.
FÉRFI: Oldja fel, és adja ide a telefonját. Ígérem, visszaadom, miután végeztünk.
NŐ: Hogy is gondolja? Dehogy adom oda magának!
FÉRFI: Ha nem adja ide, már itt sem vagyok.
NŐ: Nem adom oda.
(A férfi visszaindul az autójához. A nő utána szalad.)
NŐ: Miért mondta: „Miután végeztünk”? Mit akar vele tenni?
FÉRFI: Meglátja.
(A nő feloldja a telefont, és odaadja a férfinak.)
NŐ: Tessék.
(A férfi elveszi a telefont, látszólag megnyit egy appot, nézegeti egy darabig.)
FÉRFI: Maga hallott a nácikról?
NŐ: Igen. Hallottam. Miért kérdi?
FÉRFI: A kivégzőtáborokban játszottak egy olyan játékot, hogy felraktak egy lécet egy adott magasságba, és átsétáltatták a rabokat alatta. A raboknak ki kellett húzniuk magukat. Aki átfért a léc alatt, azt küldték a gázkamrába. A többi meg egyelőre életben maradt.
(Egy perc hallgatás. A nő csóválja a fejét.)
FÉRFI: Nézegetem, milyen szűrőket rakott be a társkereső appjába. Lássuk csak: magasság… Igen. Itt már egyszer engem kivégzett. Pontosan úgy, mint a nácik. Ha jól kihúzom magam, akkor is a léc alá kerülök. Hajszín… Itt már kétszer ölt meg engemet. Szakáll… plusz egy. Tetoválás, beszélt nyelvek. IQ-teszt? Hallja? Nem is nézegetem tovább. Biztos vagy tíz szűrőt most elbuktam. Úgy veszem, hogy engemet vagy tízszer megölt. Miért segítenék magának? Maga olyan, mint egy sorozatgyilkos.
NŐ: Miért öltem volna meg magát? Maga tetszik nekem.
FÉRFI: A filterek szerint nem. És hiába mondja, hogy tetszem, és teszi ezeket a csábító mozdulatokat, már rég nem dőlök be ezeknek a manipulációknak.
NŐ: A szűrőket örökké állítgatom. Tudja, nagy a csábítás, mert nagy a választék.
FÉRFI: Paradox of choice.
NŐ: Igen, a választék paradoxona. Maga okos.
FÉRFI: Nem okos vagyok, hanem hülye, hogy még nem hagytam itt. Nekem olyan van, hogy a senki sem választ paradoxona. Ha egy ilyen társkeresőre fellépek, kb. úgy két hetente jön egy visszajelzés. Ezek is olyan nőszemélyek, hogy Isten őrizzen. Csak attól, hogy visszajeleztek, lemegy az önértékelésem úgy két ponttal.
(Egy kis csend. A nőn látszik, hogy ideges, tanácstalan.)
NŐ: Miért csinálja ezt? Legyen emberséges. Segítsenek úgy rajtam, mint egy rászorulón. Képzelje azt, hogy férfi vagyok.
(A férfi elkacagja magát.)
FÉRFI: Maga túl szép ahhoz, hogy férfinak nézzem. Annyira akarok emberséges lenni, mint a maga filterei. Azok emberségesek, maga szerint?
NŐ: Mondtam már. Csak játszok a filterekkel. Egyszer így állítom be őket, máskor úgy.
FÉRFI: S a férfiakkal is játszik?
(A nő hallgat.)
FÉRFI: Gondolom, igen. Meg sem kérdezem, hány férfival volt… Most egyedül van. Miért nem kért segítséget tőlük?
NŐ: Távol vannak. Nem veszik fel a telefont, az üzenetekre sem válaszol egyik sem.
FÉRFI: S ez meglepi?
NŐ: Igen! Meglep! Ha ez érdekli. Kérem, fejezzük be ezt a hülye játszmát. Nagyon szomjas vagyok, és valahogy el kellene érjek a legközelebbi településhez, hogy megoldjam a problémát az autómmal.
FÉRFI: Adok még esélyt. Lám csak, megnézem, milyen fényképeket rakott fel a netre… Lám csak… Van tízezer követője? Az nem semmi.
(Ránéz a nőre, majd határozottan.)
FÉRFI: Vetkőzzön le!
NŐ: Dehogy vetkőzöm! Mit képzel? Inkább húzzon el innen, és meg se lássam többet!
FÉRFI: Milyen heves valaki… Itt a majdnem meztelen fotóit megosztotta idegenekkel, akiket, gondolom, nem is ismer. Engem már jobban ismer, mint sokat ezek közül, és ki van akadva ezen.
(A nő nézi, majd vetkőzni kezd. A férfi int.)
FÉRFI: Kérem, ne tegye. Csak tesztelgetem magát.
(A nő leáll.)
NŐ: Menjen a francba.
FÉRFI: Lám csak… Nézzem meg a videóit, amiket megosztott… „Utálom a férfiakat”… „Egyedül sokkal szebb az élet”… „Jobb az erdőben egy medvével, mint egy férfival”… Igen, ezt én is hallottam, hogy mondogatják a nők.
(Visszaadja a telefont.)
FÉRFI: Tudja mit, szépségem? Itt hagyom magát. Magamra vagyok kíváncsi, lesz-e lelkiismeret-furdalásom, ha elmegyek. Kíváncsi vagyok, milyen ez az érzés, mert soha nem csináltam ilyet.
(Elindul az autó felé. A nő utána szalad, rimánkodva.)
NŐ: Kérem, ne tegye! Meg is halhatok itt. Könyörgök!
(A férfi ellöki magától, beül az autójába, és elhajt. A nő lerogy az úttestre, egy darabig sírdogál, majd abbahagyja, és visszasétál az autójához. Tanácstalanul járkál.)
(Egy kis idő múlva a férfi visszajön az autóval. Megfordul.)
NŐ: Mégis visszajött? Most is valami játékot akar velem játszani?
FÉRFI: Pakoljon be az autóba. Elviszem az első településig.
(A férfi kinyitja a csomagtartót. A nő gyorsan cuccol, és átpakol.)
NŐ: Most már adjon egy kis vizet, kérem.
FÉRFI: Én is elfelejtettem hozni, de még négy órát kibír víz nélkül.
NŐ: Tényleg nincs vize?
FÉRFI: Komolyan nincs.
(Beülnek az autóba.)
NŐ: Nagyon szomjas vagyok, és kérnék magától valamit, ha megengedi. Az autóban vezetés közben el lehet intézni…
(A férfi gondolkozik, mint aki nem érti. Majd kapcsol. Azon gondolkozik most, hogy belemegy-e. Elkacagja magát.)
FÉRFI: Rendben.
(Elhajtanak.)