Nagy, emeletes ház. És nagy a buli. Ivászat, evészet, zene, tánc.
– He! Éjfél tizenkettő van. Jöjjön az ünnepelt, mondjon egy speechet!
– Hajrá! Jöjjön!
– Gyere! Mondj egy speechet!
– Hello! Gyere, mondj egy speechet!
– Miért nem jön? Hogy is hívják?
– Kered. Azt hiszem…
– Nem Kered te, hanem Reked.
– Ő fizetett itt mindent, ugye?
– Persze.
Nagy a hangzavar. Mindenki beszél, kérdezősködik.
– Látta valaki Rekedet? Jöjjön, mondja el a speechet!
– Senki? Te láttad Rekedet valahol?
– Milyen Reked?
– Azt, aki tartja ezt a bulit.
– Az nem Reked, hanem Erked.
– Jól van na, akkor a házigazdát, Erkedet.
– Ha nem találjátok, akkor biztos fenn van a hálószobájában.
Mennek is fel, kiabálva.
– Erked! Erked! Gyere, mondj egy speechet!
Benyitnak a szobába. Derek alszik. Visszacsukják az ajtót.
– Ne zavarjuk. Hagyjuk aludni. Biztos fáradt.
– Legalább nem szakad félbe a buli.
Hej-haj-csuhaj!