Világvége történet: A ruhaszárító

Világvége történet: A ruhaszárító

Az új ruhaszárítót elhelyezte a szobában, majd kiterítette a vizes ruhákat rá.

Másnap, mikor megyen, hogy nézze, száradtak-e meg a ruhák, azt látja, hogy nem a víz párolgott el, hanem, mintha a ruhák tették volna ugyanezt.

Ruhák nem voltak, csak helyettük a pára a levegőben. Kiszellőzteti a szobát, összecsukja a ruhaszárítót, és viszi is vissza a nagyboltba.

Magyarázza, mi a helyzet. Ez a ruhaszárító el van romolva.

Nem hisznek neki, de azért megígérik, hogy kipróbálják ők is. Másnap jöjjön vissza, mikorra a próbaruhák megszáradtak.

Másnap megy. Bocsánatot kérnek, hogy igenis, az ő ruhájuk is eltűnt. A ruhaszárító el van romolva. Adnak egy másikat, és a ruhákat is kifizetik, mert az ő hibájuk.

Felteríti a ruhákat. Másnap benyitna a szobába, de nincs szobája! Ott van a ruhaszárító, de valahogy elpárolgott a szobája.

Felhívja a nagyboltot, jöjjenek, mert nagy baj van.

Jönnek a boltosok. Hüledeznek. Elpárolgott szobát még nem láttak. Jön a biztosító. Az is csak csóválja a fejét, de hívja a rendőrséget, hogy nem-e biztosítási csalás folyik itt.

A rendőrség is csak hüledez.

A nagyboltosok elviszik a ruhaszárítót. Ezt is ki kell cserélni, de mielőtt adnak egy másikat, megígérik, hogy előre kipróbálják - a saját kárukat is megkockáztatva - az új ruhaszárítót.

Jön egy alkalmazott. Kiterít valami nedves rongyokat, és várnak másnapig.

Nézik a ruhaszárítót, a rongyok szárazak, hívják is a vevőt. Jön is a ruhaszárítóért. Hívják hangosbemondón az alkalmazottat, aki kipróbálta a szárítót, mondjon vagy két szót. Az alkalmazott sehol. Telefonon is hívják. Nem válaszol. Biztos a mosdóban van.

Nem baj.

A vevő elviszi a ruhaszárítót, és kiteríti a ruhákat. Másnap nincs, aki megnézze, hogy száradtak-e meg a ruhák, mert nincs meg a vevő. Elpárolgott. Vagy valami.

Eltelik egy év. A Földön már nincsenek sem ruhák, sem szobák, sem emberek.

Csak használhatatlan ruhaszárítók.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése