Annyit lehetett csak tudni, hogy tizen voltak. Félistenek voltak, vagy űrlények. Annyi biztos, hogy megtámadták a Földet, óriási pusztítást végezve. Városokat, katonai bázisokat döntöttek romba. Semmi nem fogott rajtuk. Pedig a hadsereg mindent megpróbált: golyók, tüzérségi lövedékek, rakéták, bombák. Sőt, taktikai és stratégiai atombombákkal is kísérleteztek.
Már-már az emberiség feladta, mikor egy paraszt késsel nekirontott az egyik ilyen micsodának (félisten vagy űrlakó?), megfogta bal kézzel az egyik lábát, és szurkálni kezdte azt. Az ember kémiai reakcióba lépett azzal az űlénnyel (vagy félistennel?), és az űrlény – az emberrel, a hőssel együtt – sárrá változott.
A hadsereg hamar kapcsolt. Ezeket lehet, hogy állattal érintkezve is meg lehet semmisíteni!
Elkoboztak kilenc tehenet. Azok úgyis áldozatok voltak. Jobb hősnek lenni, mint eledelnek. De nem maradtak már repülők, így megnézték a neten, hogyan gyártották a rómaiak a katapultokat. Olyanokat, amilyenekbe egy tehén belefér.
Legyártották a katapultokat, és a tehenekkel megdobták a többi kilenc űrlakost (vagy félistent?). A stratégia bevált. Az emberiség fellélegezhetett. Van még jövő.
Azóta van minden fővárosban egy-egy szobor egy emberrel és kilenc tehénnel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése