Lesznek majd emberek, sokan,
kik szupermarketbe mennek.
Hosszan bolyonganak a polcok között,
de semmit sem vesznek.
A kasszánál kifizetik,
amit vettek:
a nagy Semmit.
Kisétálnak az üzletből
büszkén-haragosan,
bánva az elvesztegetett időt és pénzt,
de örülve,
hogy a redőny lehúzása
és a villanyoltás előtt még kijutottak.
És lesznek még sokan,
akik ezt újra és újra –
még sokszor – végigcsinálják.
Én tudom, mit beszélek,
mert tükörbe néztem.