Egyszer volt, hol nem volt, volt egy karizmatikus politikus. A választásokon sikerült meggyőznie a népet azzal, hogy ingyenes járatot indít a Holdra, és hogy az embereknek soha többé nem kell dolgozniuk. Ugyanis a robotika és a mesterséges intelligencia mindent helyettesíteni fog.
Csak az fog dolgozni, aki tényleg akar – kiválaszthatja magának azt a munkát, amit szeret, és annyit termel, amennyit éppen kedve tartja. De semmi sem kötelező.
Négyötöddel meg is nyerte a választásokat. Adja Isten, hogy: alkotmányt változtatott, megnövelte a katonaság és a titkosrendőrség létszámát, majd kikiáltotta a Demokratikus Rabszolgatartó Köztársaságot.
Nagy lett a zúgolódás, megindultak a tüntetések. Sok tüntetőt letartóztattak, deportáltak. Érdekes módon: még senkit nem tettek rabszolgává.
Két év alatt mindenkit megfigyeltek. Feltérképezték, ki hogyan viszonyul a rendszerhez – behódoló vagy ellenkező? Ehhez mesterséges intelligenciát használtak, viselkedési mintákat elemeztek.
És akkor jött a meglepetés. Karizmatikus vezetőnk a néphez szólt:
„Eljött a pillanat, amikor fordul a kocka. Mindent tudok rólatok.
Vannak, akik hittek a hülyeségeimben, és behódoltak nekem. Őket rabszolgává teszem, és elveszem a szavazati jogukat. Ha vannak gyerekeik, elveszem őket is, és bátrakká neveltetem.
Akik viszont ellenkeztek, akadékoskodtak – attól függően, milyen mértékben – lesznek a kiválasztottak. Ők fogják vezetni az országot, vezetői pozíciókba kerülnek, és a rabszolgákat, tehetségük szerint, dolgoztathatják.
Személyes rabszolgákat is tarthatnak. Miután lezajlanak az új választások, lemondok, és átadom a hatalmat az új parlamentnek és kormánynak.”
Erre a változásra már nem volt zúgolódás. A behódolók mindenhez behódolnak. És történt minden pontosan úgy, ahogy mondta.
A régi ellenzék lett az új vezető kaszt. Nem lett volna muszáj sokuknak dolgozniuk, hiszen ott voltak a rabszolgák – de mégis dolgoztak. Hobbiból.
A karizmatikus anti-diktátor a választások után valóban lemondott, és az ország rohamos fejlődésnek indult.
Itt a mesémnek vége.
Utószó
Ezért utálom a meséket.
Rengeteg mesét olvastam valamikor.
Az ember, ha a hatásuk alá kerül, elhisz egy nem létező, idealista világot.
És akkor rabszolgává válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése